Tavaly, hallgattam egy nagyon érdekes könyvet arról, hogy társkereső. Ez volt a “Modern Romantikus” Aziz Ansari, könnyen az egyik világító könyvek én már találkoztam az elmúlt memória.
A könyv adatai között az a különbség, hogy a szülők generációja, valamint a saját, amikor jött a társkereső, hogy társkereső különbözik a nagyobb városokban szerte a világon, hogyan kezeljük a különböző formái a társkereső, valamint a nehézségeket, amelyekkel szembe kell néznünk a mai társadalomban, mikor jön, hogy társkereső.
Én is csodálkoztam, hogy mit tanultam. Mint egy Amerikai, annyira hozzászoktam a gondolathoz, hogy társkereső alkalmazások, weboldalak, hogy én naivan hittem, hogy ez egy meglehetősen elterjedt gyakorlat az egész világon.
Persze vannak kultúrák, ahol ez egyszerűen nem igaz. Én szégyelltem magam a feltételezve, hogy az egész világon már annyira progresszív.
De tévedtem, hogy egy ilyen feltételezés? Szinte nem is hiszem, hogy volt.
Amikor a társadalom egésze számára, hogy bizonyos feltételezések — nem számít, hol vagyunk, gondoltam ezen a bolygón — bizonyos szempontok életünkben, mert az a fajta világ, amiben élünk, különösen, amikor járni.
Mint az Amerikaiak, már valahogy jött egy pont, ahol minden olyan könnyen elérhető, minden a kattintson a gombra, majd vagyunk, egyszerűen nem felel meg.
Olyan sok lehetőség a filmeket, TV-műsorokat, hogy a mértéktelen, könyveket olvasni, művészek, hogy felfedezzék, pornót nézni, enni, a helyek, az emberek látni, hogy feltételezzük, hogy a transzferek a társkereső világ.
Így csalás kultúrában már kevésbé tabu.
Mi volna, hogy a pont a mi társadalmunkban, ahol a lehetőséget, valami más, valami jobb vár a sarkon vált alattomos. Már képzett magunkat elhinni, hogy mialatt mi a “jó” mindig van valami, amit tehetünk, hogy jobb legyen, hogy talál valakit, aki jobb.
Ez létre bennünk ez az ötlet, hogy meg kell, hogy annyi ember, az író, amennyire csak lehetséges. Randizol ez a személy, de olyan, mint az alvás, ez a személy, de ez a személy úgy tűnik, érdekes.
Persze, szeretem a más jelentős, de az az ember ott, a szuper dögös, vagy a pasi, két asztal le igazán vicces, pedig nem kéne, hogy ez hova vezet.
Az ötlet oldalon csajok/srácok egyre teljesen irányíthatatlan. Már normalizált, hogy a megdicsőült, a TV-műsorok, mint a “Lányok”, s a számtalan rap dal, hogy az emberek szeretné felülmúlni az ötlet.
Elértük a pontot, ahol az egyik nem elég, kettő jobb, talán három, ahol mindent megkap, amit akar. Már nem keresik A helyett keres, első, második Dolog.
Egy olyan társadalomban, ahol olyan sok lehetőség, nem is meglepő, hogy ez beivódott a társkereső világ. De hogy elérjük ezt a pontot? Miért van az, hogy ez így normális?
Hogy vannak végtelen mémek ábrázoló, milyen érzés, amikor barátja a kettes, amikor te vagy a pasim számát, vagy az új lány a telefon, mint a Pizza Hut, így a jelenlegi hölgy nem gyanús?
Mikor egy nem lesz elég? A gondolat, hogy már normalizált csalás őszintén, csak undorító.
Én nem szóltam valamilyen erkölcsös álláspont. Ez vagyok én, hogy teljesen zavaros, hogyan lehet odáig, hogy fáj valakinek, hogy “szeretlek” vagy a “érdekel” csak azért, mert nem tudja tartani a nadrágját.
Én nem veszem be, amit Scarlett Johansson nemrég azt mondta, arról, hogy mi nem monogám. Miért menekülünk, mint az OK, hogy a tortát enni is?
Nem hiszem, hogy bárki képes a monogámia. Ez egy választás, hogy megcsal a más jelentős, több mint egy időben. A poligámia választás, nem valami diktálta a természet. (Hacsak nem született, egy kultusz, de ez egy másik történet.)
Ez egy választás, hogy eltévedt, s hiszem, hogy az egyik nem elég.
Miért van az emberek évszázadok óta keresik a jó találat, vagy ha ez nem lehetséges? Hallottál már sok történetet az ember keresi Az Egy, meg Ezt meg Azt Is?
Nem, mert a társadalom, hogy JÓL dönt, hogy cheat egy teljes egészében új koncepció.
Társkereső nem candy shop. Nem mehet be arra, hogy enni az édességet egyszerre. Próbálja meg a különböző darabok, melyek, mint mindig van egy kedvenc.
Nem te választod ki, hogy melyik személy akarsz szerda mert mi volt kedden nem volt lehetőség.
Miután túl sok lehetőséget ad az emberek nagy ötletek, hogy mi az, s nem az OK gombot. Senki sem veszi senki érzéseit figyelembe, majd az “add ide, add ide, add ide csak azt lehet” mentalitás, mert honnan tudod, hogy ha a jó, a helyes, ha nem látod, mi van még ott?
Szedd össze magad, emberek, mert az ugye nem fog állni, ez a fajta dolog. Az igazit nem engedi, hogy kóbor, aztán gyere vissza. A jó tudni fogja, hogy érdemes nem hagyni, hogy elvegyék tőle.
A Helyes soha nem akarok osztozni rajtad, hogy nem akarod megosztani őket. Az igazit nem fogja hagyni, hogy eltapossák őket, mert nem tudsz dönteni.