Szia,
Ez nekem. Hogy vagy?
Ez talán meglepő, de van valami, amit végre kell mondanom, annak ellenére, hogy már régóta esedékes.
Tudod, hogy én mindig is nehéz volt a nyitás, mindig válaszol néhány szarkasztikus megjegyzést, amikor megpróbálja komolyan.
De az az igazság, hogy félek megnyílni, mert mélyen legbelül tudom, hogy nem így érez irántam. Félek, hogy ha kinyitom, majd elveszíteni gyorsabb.
De nem tarthatom meg magamnak többé.
Nem várhatok tovább, az lehetetlen, hogy megtörténjen, nem számít, hogy milyen közel lehet, hogy valójában úgy tűnik néha. A dolgok köztünk soha nem lesz vége, ahogy mindig is álmodtam volna.
Nekem mindig is te voltál az egyetlen. Te vagy az első szerelem, a tökéletes, az, aki hozza a legjobbat hozza ki belőlem, arra késztet, hogy jobb lesz. Meg az is, hogy elmenekült.
A napon, mikor megláttalak, tudtam, hogy senki más soha nem összehasonlítani.
Három évvel később, még mindig jó vagyok.
Amikor először találkoztunk, jártunk. De azt hiszem, nem ez volt, amit akartam, így vette fel.
Elismerem, tudom, hogy nevetségesnek tűnhet, hogy éreztem így, mert mi nem időpontját sok idő, de nem volt teljesen összetört a szíve, amikor elmentél.
Veled lenni, jobb volt, mint bármi, amit valaha is álmodott. Aztán egyszer csak eltűnt.
Nem tudom, mit tettem, hogy elveszíted.
Egy év után eltűnt, akkor nyúlt, majd bocsánatot kért. Teljesen váratlanul ért.
Lassan elkezdtünk újra, először csak mint barátok, beszél, néha itt-ott. Mindketten ki-be járt a kapcsolatok ez alatt az idő alatt, de mindig jött vissza, hogy egymást valahogy.
Aztán végre megtörtént.
Maga is elismerte, hogy érzel irántam valamit. Ennyi idő után visszajöttek. Három év után ez volt végül, hogy a második esély imádkoztam minden éjjel, mióta elmentél.
De a sors nem engedte, hogy könnyű nekünk.
A katonai, illetve egy másik ország, egy másik évben. Nem láttuk egymást személyesen az elmúlt három évben. Bár érzései vannak, nem mondjuk el egymásnak, hogy várjon.
De én várnék. Én mindig várok rád.
A fenébe is, már három éve várok, csak az esélyt, hogy ahol most vagyunk. Még egy év sem, ha ez azt jelenti, hogy lehet.
De most, a dolgok megváltoztak újra.
Vagy unod már, hogy mindig velem; te vagy tovább. Nem vagyok hülye, látom. Csak úgy, mint legutóbb.
Szóval, mit tegyek? Én nem kérhetem tőled, hogyan érzed magad, mert félek. Pedig nem érzem magam, mint egy hely, ahol még azt is kérheti.
Szóval nem. Nem kérdezem, hogy hol állunk, én pedig nem mondom el neked, amit én mindig gondoltam rád, vagy mit álmodtam nekünk. Adok a tér.
Visszajöttél hozzám, ha egyszer, talán eljön újra.
De ha nem akarod, el kell mondanod.
Ha meggondolnád magad, én mindig itt leszek. Én mindig itt voltam.
Meg kell, hogy élje az életét, megtalálja magát. Amikor készen állsz, én itt leszek.
Vár egy igazi nagyágyú.
Ez a post eredetileg megjelent a szerző személyes blog.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: