Mindannyiunknak van egy fickó, aki az egész idő alatt.
Az egyik srác úgy döntöttünk, hogy rúgás oldalra, csak lógni, mikor magányos vagy, mert a fickó nagyon mintha nem ír vissza minket. Bár úgy bánsz vele, mint a szart, minden erőfeszítése ellenére, hogy te, mint ő, soha nem budges.
Mindig is a tiéd volt. Attól a pillanattól, hogy először találkozott vele, már tartott egy különleges hely a szívében. Mindig lesz, nem számít, mit teszel.
Lehet, hogy írtál róla, mert az időpont nem volt jó, nem volt készen az igazi. Talán, ha találkozott vele, három évvel később, miután felnőtt egy kicsit, ti nem hagytam volna egymást.
Vagy lehet, hogy ez nem arról szól, hogy minden, mindig, csak róla. Lehet, hogy volt egy pár centi túl rövid, egy láb, túl magas vagy kinyújtva egyes magánhangzók egy rendkívül bosszantó, amikor nem kell.
Bármi is volt az, csak ő nem. Mindig gyűlölte magát érte.
Nekem ez a fickó. Valószínűleg olvasod ezt most, mert ő mindig figyelt arra, amit mondtam, még akkor is, ha ez csak halandzsa. Pedig nem akar maradni, csak azért, mert reméli, hogy egy nap ő lesz nekem az ágyban (persze, hogy egy ici-pici része az indítéka). Inkább csak egy jó ember nagy szívvel. Ő nem bánja, hogy elkapjon, amikor esik.
Van néhány dolog, amit mondani, hogy ez a fickó: nem volt az igazi. Töltött év próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről, de nem volt. Hogy lehet, hogy repült végig a galaxy s hozott nekem egy csillag, még mindig nem szerelmes.
Lehet, hogy nem tudod, de már töltött éjszaka feküdt ébren vagyok kíváncsi, hogy mi a fene baja van velem, hogy nem csak, mint vissza. Úgy éreztem, eredendően rossz nem lesz képes-hoz. Ketyeg le az összes dobozt a lista, te aranyos, kedves, szenvedélyes, a munka, én rúgtam magam újra, meg újra. A pokolba, még akkor is, amikor végre barátnője, nekem is hiányoztál.
Szerettem volna, mint vissza. Nézek más párok etetik egymást a vacsora asztalok nyilvános törölgette morzsákat le a sarkokat, az egymás száját. Azok a párok néz ki, mint jó barátok, irigylem őket, hogy valami tudtam volna, ha csak adtam egy esélyt.
Voltunk jó barátok is. De bármi is az oka, csak nem tudtam rávenni magam, hogy olyan, mint te. Már próbáltam hogy olyan, mint te, de nem kellett volna próbálni. Még mindig fáj látni, hogy minden erőfeszítésem kárba. Fájt, hogy nem érzel valamit, bármit, amikor annyira akartam érezni.
De mindig vonzott a sötét oldalra, bizonyos okok miatt ismert, de a többiek tudta nélkül. De annak ellenére, hogy szeretnének elszakadni a rossz szokások, amelyek tartott a jó fiúk, mint te, még nem volt szerencsém még.
A legmagányosabb idők, azok a férfiak nem voltak ott, de hiba nélkül. Mindig gyorsan válaszol az sms-ekre, alig várja, hogy javítani valamit, ami az enyém, ami összetört, de mindig készen áll, hogy hívjon szép, amikor úgy éreztem magam, mint a legcsúnyább nő a világon.
Fogalmad sincs, mennyire szükségem van rád a magányos percekben. Fogalmad sincs, milyen magányos lehet.
Még nem köszöntem meg neked, hogy az életem. Az lett volna furcsa, mert, hát, én nem akarom, hogy jöjjön ki, mint leereszkedő. De tudom, hogy ott voltál nekem. Nem azért, mert azt remélted, végül, mint vissza, ha állomásozó magad elég hosszú, de mert ez csak a természet, hogy szemmel tartsa. Csak, hogy ki vagy.
Szóval, én azt mondom, köszönöm.
Köszönöm, hogy szeretsz, feltétel nélkül. Köszönöm, hogy itt vagy nekem, még azokban a pillanatokban, amelyekben utáltam magam.
Köszönöm, hogy adsz nekem tanácsot a srác, aki mindig verte, de nem kellett volna; a kezében, ha nem fekszem le veled, de csak nagyon szükséges, hogy legyen tartották; hogy a gondok öböl emlékeztet, hogy nem érdemes aggódni.
Köszönöm, hogy nem neheztelni rám néz át, a szerető, aki vagyok bent, nem csak azért, amit néz a külső.
Köszönöm, hogy adsz, adsz nekem, (bár én többet kaptam tőled, mint amennyit én adtam), s megmutatta, hogy még a vastag, hogy csak a rossz fiúk a világon, vannak még jó ember van a világon.
Köszönöm, hogy dicsérnek, akkor is, ha nem érdemlem meg, hogy gratulált. Köszönöm, hogy nem előnyt, amikor részeg volt, hol nem volt, s hittél bennem, amikor azt hittem, egy darab értéktelen szar, egy naiv álom.
Végül, köszönöm, hogy megtanítottál, hogy nem vagyok méltó arra, hogy szeret, ahogy vagyok.
Bár én szerettelek volna vissza, de a szerelem az egy köcsög.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: