Mindig van, hogy hosszú időtartamát, a szomorúság, a megbánás, a félelem, amikor egy kapcsolat véget ér. Nézz vissza azt az időt, kíváncsi vagyok, mit lehetett volna másképp.
Volt még valami, amit tudsz? Ő volt az igazi? Volt, hogy képtelen alkalmazkodni a vezetés ék?
Egy extra kemény pillantást, hogy mi történt során a kapcsolat, s végül, csak több a kérdés, mint a válasz.
A végén a nap, szomorú vagyok, mert elvesztettem valakit, nyilván mélyen megérintett, de több olyan vagyok, túlnyomórészt hálás.
Tudom, hogy hála úgy tűnik, hogy egy furcsa érzés, hogy miután egy kapcsolat véget ér—, különösen attól függően, hogy milyen rosszul végződött. De nekem legalább ez alkalommal, hálás vagyok.
Miért, lehet kérni? Ez a lány, többek között a sok nő van az életemben, alapvetően megváltozott, hogy ki vagyok, hogyan viselkedem. Őszintén egész életemben vártam, hogy találkozzak vele.
Vártam ilyen sokáig, hogy teljesen fülig szerelmes valaki, örülök, hogy részese voltam. Én még jobban örülök, arról, hogy ki vagyok tapasztalt. Ez egy különleges dolog, a szerelem. Tényleg.
Ez nem olyasmi, ami erő, de ez nem olyasmi, amit meg lehet tervezni, de néha csak a végén botladozó valami jó, még akkor is, ha nem működik.
Én megyek, hogy egy pillanatra nézz vissza a király-szer volt: az első csók, az első vacsora, dátum, mindent. Megyek, hogy nézd vissza az emlékek olyan szeretet, hogy még ha nem is vagyok a legjobb helyen ma, holnap lehet, hogy megosztottad őket.
Nem tervezem, hogy szakítani, amikor együtt. Nem tervezem, hogy a dolgok nem úgy alakultak, s talán ezért olyan nehéz, hogy nézzük meg. Csak a jó alkalommal, a nagy pillanatok, megosztott.
Ezért szakítani nehéz. De, mint a kapcsolatok viselet, rájössz, hogy egyre inkább nyilvánvaló, hogy ez a személy lehet tölteni az életed, vagy nem.
Majd nekem, hogy nem vagyok teljesen biztos, hogy megkaptam a lehetőséget, hogy válaszoljon erre a kérdésre, de a különélés elkerülhetetlenül kell, hogy mi tesz engem észre, hogy a jobb vagy rosszabb, a mi kapcsolatunk különleges volt.
Nem teszek úgy, mintha a válaszokat. A valóságban valószínűleg egyikük sem. Én csak a saját életem élmények: fent, lent, az érzések, a velük kapcsolatban.
Egyelőre, nagyra értékelem, hogy szomorú vagyok. Elfogadom, hogy dühös vagyok, mert tudod, mit? Minden, ami valójában azt jelenti, hogy ami köztünk volt igazi—, hogy mi értett valamit.
Inkább érzem magam, mint sz* * * t a hét bármely napján tudván az időt töltöttem azzal, hogy valaki nem volt semmi. Olyan vicces, mint amilyennek hangzik, én hálás vagyok, hogy ezt a törött szív; én hálás vagyok, hogy ezt a sz* * * tty érzés, mert tudom, hogy mélyen legbelül, megváltoztatta én vagyok, én csak jobb.
Egy ideig azt hittem, nem valószínű, hogy valaha is szerelmes. Egy ideig, őszintén úgy éreztem, lenne egy egységes főiskolai az egész életem, de nem feltétlenül baj.
Aggódtam, hogy hiányoztak az alapvető képességek, hogy szeretek valakit. De most már tudom, hogy nem ez a helyzet. Most már tudom, hogy szerelemért, majd értékelem a szerelem, tudom érdekel valakit mélyebben, mint azt valaha is gondoltuk volna lehetséges.
Tudom, hogy nem lenne hajlandó valaki először is, hogy — egyszer az életben — ne légy önző pöcs vagyok, igazán, őszintén szeretni valakit, tiszta szívből. Ez egy hatalmas ajándékot kaptam, amit én soha nem fogja magától értetődőnek újra.
Sajnos nem minden működik. Sajnos, nem mindenki azt jelentette, hogy örökké veled leszek. Ez oké.
A dolgok okkal történnek az életben; te csak mosolyogj, légy hálás a napokat élt meg a napokban.
Én nem hiszek a hibákat. Nem hiszek a megbánásban, nekem, boldog vagyok, mint a fene, hogy találkoztam ezzel az emberrel. Én hihetetlenül boldog, hogy közös időm vele, mert jobb ember vagyok, hogy találkoztam vele.
Szóval elvittem a zúzódások, de most már csak mosolygok, majd nézd vissza szeretettel az idő, amit együtt töltöttünk. E nélkül nem tudok élni egy nagyon sajnálom tudom a fájdalmat, amit én most érzek, mert a szerelem is megosztott.
A szakítás szar, az emberek elvesztése nehéz. Szánjon rá időt, hogy rosszul érzem magam, szánjon rá időt, hogy sajnálom, de nem találja el a funk.
Gyászolni, de tudom, ha itt az ideje, hogy újra talpra álljon. Az élet túl rövid ahhoz, hogy bármi lehet, de boldog minden nap. Az élet arról szól, hogy zuhan, s hajlandó magát vissza. A harcot a föld az, ami az élet különleges.
Nem arról van szó, hogy hányszor kapunk földre, hanem az, hogy hányszor tudunk újra talpra állj. Az élet egy rendkívül bizonytalan, gyengéd, törékeny dolog, soha ne vedd készpénznek.
Légy hálás, hogy idő van valaki az életedben, mert nincs garancia arról, hogy mit hoz a holnap.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: